nyitó oldal » Vetőmag forgalmazás » Segítség a fajtaválasztáshoz

Segítség a fajtaválasztáshoz

Olaszperje, hibridperje

Az olaszperje (Lolium multiflorum) takarmánytermesztés céljából Magyarországon a leggyakrabban vetett perjeféle.
A hibridperje (Lolium hibridum) az olaszperje és az angolperje hibridje. A hibridek tulajdonságai, fajtától függően, többé-kevésbé az olaszperjére vagy az angolperjére hasonlítanak.
Általánosságban elmondható, hogy a hibridperje habitusában inkább az olaszperjére hasonlít.
Valamivel kisebb az őszi növekedési erélye, viszont tovább él, mint az olaszperje. Magasabb energiatartalmával viszont az angolperjéhez áll közelebb.
Az olaszperje és a hibridperje is rövid idő alatt nagy mennyiségű, 8-14 t sz.a./ha takarmányt képes szolgáltatni. Nyárvégi vetés esetén, amennyiben az ősz csapadékos, már ősszel kaszálható, majd tavasszal kétszer-háromszor és ősszel még egyszer.
A nádképű csenkesz és egyes rozsnokfajták mellett az olaszperje az a fű kultúra, amelyik tavasszal a legkorábban indul meg, és gyakorlatilag 4-6 hét alatt kaszálható állapotba kerül. Az első kaszálást igen rövid időn belül, 3 hét múlva követi a második, majd csapadékos tavasz esetén a harmadik kaszálás.
Az olaszperje és hibridperje termesztése könnyűnek minősül, a kultúra élettartama pedig 6 hónap és 3 év között változik.

Angolperje

Az angolperje (Lolium perenne) óceáni éghajlatú területek ideális legelőnövénye.
Fehérherével együtt vetve Nyugat-Európa leggyakrabban telepített legelőnövénye.
Kiegyenlített hőmérsékletet, valamint egyenletes csapadék-utánpótlást igényel.
Kitűnő beltartalmi értékekkel rendelkező takarmánynövény.
Mélyre hatoló gyökereinek, valamint kiváló bokrosodási képességének köszönhetően jól viseli a legeltetésből adódó taposást.
A legeltetés után növekedése azonnal megindul, kései változatai későn hoznak magszárat, így sokáig legeltethető anélkül, hogy meg kellene kaszálni.
Az angolperje növekedése – az öntözés ellenére – 20 fok fölött lelassul, 25 fok fölött pedig leáll. Amint a levegő lehűl, megfelelő csapadékellátás mellett fejlődése megindul.
Vetés után igen gyorsan kikel és fejlődésnek indul. Kedvező körülmények között 4-8 tonna sz.a./ha termést hoz. Igen fejlett gyökérzetének köszönhetően javítja a talajszerkezetet.

Csomós ebír

A csomós ebír számos talaj- és éghajlati típushoz jól alkalmazkodik.
Szárazságtűrő képessége kiváló.
Jól bírja a hideget, valamint a tartós hóborítást. Nehezen tűri viszont a nedves talajokat, valamint a vízborítást. Igen fejlett gyökérzete mélyre hatolva keresi a nedvességet, amely száraz időszakban is biztosítja számára a növekedést. Még akkor is zöldell, amikor a nagy hőség miatt a legelő más alkotói „kisülnek”. Ősszel bőséges növedéket ad, mely lehetővé teszi a legeltetési időszak meghosszabbítását.
A nádképű csenkesz mellett a csomós ebír élettartama a leghosszabb, még nehéz körülmények között is képes 4-8 éven keresztül teremni.
Takarmányozási értéke az angolperje után a legjobb.

Nádképű csenkesz

A nádképű csenkesz hosszú élettartamú, rusztikus legelőt biztosít.
Tavasszal a legkorábban meginduló, ősszel pedig a legtovább zöldellő növény. A nádképű csenkesz számos talaj- és éghajlati típushoz jól alkalmazkodik. A szárazság- és hidegtűrő képessége egyaránt kiváló. Az igen mélyreható gyökérzetének köszönhetően még nagy melegben is nő. Jól tűri a savanyú talajokat, a kötött talajokat, valamint a masszív vízborítást.
A nitrogénellátást meghálálja, de kevés nitrogén mellett is jól fejlődik.
Olyan időszakban is hoz növedéket, amikor a többi fűféle nem.
Vetés után lassan installálódik, így első évben nem várhatunk tőle teljes termést. Második évtől viszont 8-10 éven keresztül évi 10-12 t sz.a./ha terméssel számolhatunk, amely az évek során alig csökken. Takarmányozási értéke alacsonyabb mint a perjéké, viszont a nádképű csenkeszes legelő a nehezen művelhető, vizes, agyagos talajok ideális hasznosítási módja!

Réti csenkesz

A réti csenkesz (Festuca pratensis) évelő pázsitfűféle, amely az ősgyepeken, elsősorban a csatornák partjain gyakran megfigyelhető.
A réti csenkesz kiválóan bírja a huzamosabb vízborítást is. A levélzetben okozott fagykár ellenére a réti csenkesz igen jól viseli a nagy hidegeket, és a szigorú tél ellenére is tavasszal gyorsan megindul.
A szárazságot és a meleget viszont nehezen viseli. Ilyen szempontból hasonlít az angolperjére. A réti csenkesz olyan területre való, ahol a szárazság még elvétve sem fordul elő. Ezeken a területeken három éven keresztül képes, nagymennyiségű, 8-10 t sz.a./ha termést adni.

Rozsnok

A rozsnok szó gyűjtőfogalom, több fajtát takar. Magyarország klimatikus viszonyainak két változat termesztése felel meg: a cathartique és a sitchensis.
A cathartique-fajták többsége már a vetés évében magszárba szökken, következő évben pedig minden kaszálás, vagy legeltetés után igyekszik felmagzani. A vetőmag előállítóknak azonban sikerült kinemesíteniük olyan változatokat, amelyekre ez kevésbé jellemző.
A sitchensis-fajtákra az intenzív kalászolásra való törekvés nem jellemző. Másik lényeges különbség, hogy a cathartique-fajták tavasszal hamarabb indulnak meg, mint a sitchensis-fajták.
A rozsnok vetés után gyakorlatilag ugyanolyan gyorsan kikel és fejlődik, mint az olaszperjék és hasonlóan nagy termést is hoz. Száraz években viszont lényegesen nagyobb termést hoz mint az olaszperje. Hasznosítása az olaszperjéhez hasonló. Magas cukortartalma miatt igen jól szenázsolható. Magas beltartalmi értékek, kiváló emészthetőség és étrendi hatás jellemzi.
A kultúra élettartama 3-4 év.
A rozsnokból készült szenázst, valamint szénát a szarvasmarha minden korcsoportja, a juh, a kecske, valamint a lovak is rendkívül szívesen fogyasztják.
Folyamatos vízellátás mellett a rozsnok még akkor is fejlődik, ha a hőmérséklet 25oC fölé emelkedik. Bármely egészséges vízgazdálkodású talajon, ahol az őszi gabonák elfogadható termést hoznak, termeszthetünk rozsnokot. Nehéz, agyagos, valamint vízborításos talajok alkalmatlanok  a rozsnok termesztésére.
A rozsnok száradékony laza talajok ideális takarmánynövénye.

Rétihere

A rétihere (Trifolium pratense) tisztán, vagy pázsitfűfélékkel történő vetésével jelentős műtrágya megtakarítást érhetünk el. Javítja a talaj szerkezetét és csökkenti a nitrogén műtrágyák felhasználását. Pázsitfűfélékkel vegyesen vetve olcsó és jó minőségű takarmányt biztosít.

Fehérhere

A fehérhere (Trifolium repens) szára a talajon fut, a rajta levő csomókból erednek a gyökerek, illetve a levéltartó nyúlványok. Sekélyen, mindössze 10-25 cm-en gyökerezik. A levelek 10-30 cm hosszú nyúlványokon helyezkednek el, amelyek folyamatosan a fény felé törnek. A levélzet nagysága alapján több változatát különböztetjük meg (törpe, hollandi, ladino).
A fehérhere meleg és fénykedvelő növény, így tavasszal viszonylag későn kezdi meg a növekedést. Kiválóan alkalmazkodik minden talajtípushoz, de nem szereti a túlságosan savanyú-, vagy nedves talajokat. Nagy a foszfor, de főleg kálium igénye. A sekély gyökérzetéből eredendően a nyári szárazságban nem nagyon fejlődik,
de képes nagy termést hozni, ha elegendő nedvesség áll rendelkezésére. Kaszáláskor, vagy legeltetéskor a levélzet eltávolítódik, de a szára érintetlen marad, így az új levélkék hamar újrafejlődnek.
Magas fehérje tartalma, jó emészthetősége, valamint jó étrendi hatása miatt kiváló takarmánynövény. Ugyanakkor nyomelemekben és ásványi anyagokban is igen gazdag.
Pázsitfűfélékkel történő együttvetése kiváló minőségű, olcsó takarmányt eredményez.